Balázs Simon - Hitemről mustármagként

Hitemről mustármagként

Az óva intett fának almájából, apró harapás,

Vagy egy ígéret embernek szájából, hazugság

Ugyanannyit ér, mint tudni amit más nem tudott,

Értéktelen mihaszna dolog, amit Isten idedobott.

A tudással, már nem bizonyítod hatalmadat.

Hova fejlődsz világ, ha az ember lemaradt?

Miért gondolkodjak, ha már tudom,hogy vagyok?

Ha már holnap, álmodhatok egy szebb tegnapot.

És ha már a test nem ép, de a lélek hibátlan,

És már minden ámítás, amiért valaha kiálltam.

Bízok és küzdve, küzdök és ez sincs hiába?

Mondod, te aki nem segít! Igen hazudtam!

Sajnálom, hogy hiszed, hogy jár neked bocsánat,

Csak azért, mert bűneimért kereszted hordoztad,

Bacsáss meg annak ki hiszi, van a létnek értelme.

Segíts ahhoz, hogy én legyek a világ fényessége!

Az isten nem büntet, hanem megbocsát?

Miért büntettél, azzal hogy nincs megoldás?

Az embernek bőségben és nyomorúságban,

Pont ugyanannyi, bánat jár-kel a nyomában.

Mostmár, csak tökéletes megoldások vannak?

A problémák, kitalált nemlétező fogalmak?

Engedj kilépnem kicsinyes emberi elmémből,

Hogy imádhassalak miközben mindenki belém lő.

Meglehet pont az kell nekem, a dicső mártír halál,

Hol a temetkezés fölött a mennyország vérben áll

Megöl az a bőkezű ajándékod, a szabad akarat,

Az ami miatt vérrel verítékezünk, életünk alatt.

Balázs Simon

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása