Balogh Henrietta - Apokalipszis

Elhullanak mind.
Mind, aki valaha is azt gondolta:
Nagy dolgokra tesz szert.
Ostobák!
Mind, ki dobta az átkot a
Másik arcába tudván,
Hogy az ő szemét varjak
Tépik ki.
Nyomorultak!
Még az is, ki szerelmét
Reggelivel köszönti.
Mert úgy csalják meg szívét, hogy
A halál lesz megváltása.
Átkozottak.
Elpatkol, ki azt hiszi, hogy a
Fejére szöggel vert glória
Fogja őt megváltani.
Félnótásak.
Gördülő nyakkal fog fűbe harapni,
Ki fejét egykor egy fokkal
Is följebb szegezte.
Balgatagok!
Aki-ami derűt lát, majd az agyaggal
Kevert sötétséggel takarja
Bé: saját-magát.
Mostohák!
Így kullog a jobblétre: mind réveteg
S fukar. Epekedő és gangos.
A fény teremtője s annak pusztítója.

Balogh Henrietta