Both Benjámin - Gondolatban együtt
Gondolatban együtt
Fekszem az ágyon
Üveges szemekkel, háton
Szememben látni a bánatom
Mégsem értesz meg sosem
Gondolkozom rólad
Szüntelenül gondolok rád
Csak napról napra jobban fáj
Mégis szeretem hogy a fejembe jársz
Még besüt a nap az ablakomon
Kicsit megvilágítja a szemem
Ettől csak a könnyem csordul ki
De lehet hogy, nem is a naptól?!
Fekszem az ágyon
Üveges szemekkel, háton
Szememben látni a bánatom
Mégsem értesz meg sosem
Lehet őszintének kéne lennem
Leginkább magammal, nem is veled
Csak elkapni a kezedet és a falhoz nyomni
Elragadtattam magam, sajnálom.
Kezd lemenni a nap, sötét van
Legalább már nem látod a könnyeimet
Lement a nap és elsötétültem
Mégis a lelkem kicsit világít
Fekszem az ágyon
Üveges szemmel, háton
Szememben látni a bánatom
Mégsem értesz meg sosem
Az a fránya remény világít
Kis alattvaló rémség
Elüldözném örökké
De félek, hogy téged is elküldenélek
Pedig téged hogyan küldhetnélek el?
Mikor az ágyamba akarlak
Ha a szívembe beköltöztél...
Beköltözhetnél az ágyamba is...
Fekszem az ágyon
Üveges szemmel, háton
Szememben látni a bánatot
Mégsem értesz sosem
Szerencse hogy nem látsz belém
Nagyon jól eltudok rejtőzni
Ha tudnád mit tennék veled
Szerintem meglepődnél rajtam
Egy kis cuki fiúnak tüntetem fel magam
Az ártatlanság reményében
Talán hiba lenne?
Majd te elárulod.
Fekszem az ágyon
Üveges szemmel, háton
Szememben látni a bánatom
Mégsem értesz meg sosem
Megismerheted az titkaimat
A szenvedélyes őrző énem
Remélem szeretni fogod
Mert nem fogom rejtegetni
Huh de elkalandoztam
Az óra éjfélt üt
Holnap sokáig alszom
Remélem veled ébredek fel
Fekszem az ágyon
Oldalamra fordulok
Behunyom a szemet
S veled át élem a történetet
Both Benjámin
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
