Brassói Gergő - félve álmodó (vers)


félve álmodó

Unalmas napok, mindig ugyanazok.
Ismételt alakok, álmatlan robotok.

Reggel felébredek, fejemben képek.
Álmomban még éltek, de kint lenni félnek.

Félnek az embertől, ki károg mindenről.
Ítélkezik névről, sárgul irigységtől.

Bukásod akarja, titkod ha megtudja,
bárkinek kimondja, soha nem tagadja.

Lelkemben a harag, emberré farag,
Mint érzékeny mag, egyszer csak kifakad.

Belőled kiharap, karodnál megragad.
Ördögi fenevad, előlem nem szalad.

Brassói Gergő


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

     

Hozzászólok