Csers - Turkish


Turkish

Úgy érzem mély festékre leltem
Mibe belemártottam oly naiv ecsetem,
Festmény, mit e festék díszít,
Láng, mi nékem jövőt hígít.

Írok, írok
Kinek? Titok.
Nem tréfa, nem mese,
nem látod ezt te se.

Napfény, rá világít művemre,
Nem mondhatni, hogy színben gazdag
fásult énem, ritka. Vidd mennyre
hátha ott otthonra lel, e árva maszlag.

Írok, sírok. Érzem, vérzem.
Festményem, elázott.
Gyengeségem, belátott.
Sötét, tét, régen, végben.

~csers~


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

vates irodalmi pólók női kollekció  Vates irodalmi pólók férfi kollekció

Hozzászólok