Csizmadia Máté Noel - Az háborús menekült beszéde sorstársaihoz az magyar határnál (vers)

Az háborús menekült beszéde sorstársaihoz az magyar határnál

Itt ahol állunk most,
lábunk földet tapos,
szép, de idegen földet.
Hosszú útról jöttünk, 
bevándorlók lettünk,
bejártunk hegyet-völgyet.
Otthon nem volt otthon,
nem találtunk ott hont,
csak terrort, de nem csöndet.

Itt hatalmas a csönd, 
részben fájdalmas csönd,
mert elöttünk kerítés.
Fémből és fémdrótból, 
tömény fájdalomból
történt meg az építés.
Mi csak menekülünk,
nincsen eledelünk,
mire hát a hülyítés?

,,Ez egy veszedelem.
Jajj mi lesz most velem?
Bejöttek a migránsok.
Más a kultúrájuk
és más a ruhájuk,
mellbe vág a migránssokk"
Ez a propaganda.
Bezár egy barlangba
s vannak még agymosások.

Pedig mi nem bántunk,
csak hazára vágyunk.
Nem tudunk mást csak félni.
Ne bánts minket kérem! 
Nem kedvelsz megértem,
nem kell egyből ítélni.
Csak csöndesen, szépen,
teljesen másképpen
mint most, szeretnénk élni.

Csizmadia Máté Noel