Czétány Viki - A boldog semmi (vers)


A boldog semmi

A lelkem lent a sziklás gödör alján,
még koppangat is lent a sziklán,
makacs, nem adja fel pattog még,
ettől egyre repedezik, lassan kiég,
ha valóban lángra kap
sosem látott pusztulást hagy,
addig kész kijutni,
felfelé, csak felfelé akar gurulni, 
hisz most a földfelszín alatt van, 
de nem jó neki mínuszban, 
nem akar hegyet mászni,
egyetlen vágya lenullázódni, 
ott már nagyon boldog lenne,
ott maradna, megpihenne, 
építene egy saját helyet 
ahol biztonságban feltöltődhet,  
és ha már elégszer visszaidézte
meg is értette miért esett le, 
sosem látott erővel indulna, 
fel a kacskaringós útra, 
a világon többé semmitől nem tartana, 
tudná a szarból is sikerült kimásznia, 
ez a legnagyobb vágya, ábrándja,
tudja csak idő kérdése, 
a legnagyobb szél majd kiviszi a felszínre, 
akkor onnan nem is lesz majd más hátra,
mint emlékkel belefutni a boldogságba! 
 
Czétány Viki (
Augusztus 1.)



Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
  

Hozzászólok