Czétány Viki - Folytonos hiány


Folytonos hiány

Egy helyen vagyunk, de mégsem ugyanott,
Nem távol, mégsem tudjuk legyőzni a távolságot,
Láthatnálak, mégis oly ritkán van alkalmam,
Hallhatnálak, bár fülem is hiába van,
Ha nem jön össze.

Beszélhetnénk, de ha megtesszük
a feléig se jutunk, és már tovább is visszük
a hiányt,  mit sosem tudunk leküzdeni,
szívünkben tudjuk csak egymást őrizni.
Több, nem jön össze.

Bárhonnan kijövök, ösztönösen a szememmel kereslek,
tudom,  mégis csalódok, hisz nem beszélhetek veled,
mert nem vagy ott, írhatnék, de ott akkor, nem vagy jelen,
Pedig meg akarom osztani veled minden ötletem.
Fáj, hogy nem jön össze.

Régóta fáj, és megszoktam, de ezt nem lehet teljesen,
te tanítottad, te ösztönöztél, most mégsem vagy mellettem,
beszélhetnénk róla, de nem lenne értelme,
tudom te sem tudnál, mit kezdeni vele.
Egyikünknek sem jön össze.

Idő hiányában, éljük a mókuskerekünket,
felejtem a fájdalmat, mégis nyomott hagy, éget,
bélyegként adja tudtomra, hogy még őrizlek téged,
ekkor jut eszembe, hogy mi mindent köszönhetek neked.
Félig mégis összejött.

A hiányodból, és a hálából érdekes érzés válik,
valami felejthetetlen, ami folyton felrémlik,
a hiány is csökken, és tudom mindig a részem leszel,
bár sosem tudtam mi ez a kapocs, de nem is érdekel,
a szeretet konkrét okára még nem jött rá senki,
ez az, amit soha nem is akarok megpróbálni definiálni! 

Czétány Viktória


Hozzászólok