Czuri Lana - Elnémítva

Elnémítva

Hibáktól szennyes az ég,
Elnyel a föld, a mélység, 
Könnyek az arcon a szívben, 
Elfedve ott lent a sötétségben.

Állj! Hol vagy te remény?
Hol vagy te kékség?
Miért nincs itt fény?
Miért csak a kétség?

Amikor mosolyogtam, nevettem,
Ti boldognak láttatok?
Amikor könnyeimmel fizettem,
Ti sajnáltattatok?

Ez mind csak délibáb, mit hittem,
Mind eltűnt, amint hozzá értem,
Hatalmas dűnék, az én sivatagom,
Az enyém, és másnak nem adhatom
(A láthatatlan fájdalom)

Hamis a boldogság, túl gondtalan, 
Már zord a nyár is, olyan hangtalan 
Elestél s magaddal rántottál, 
Elengedni még most sem hagytál. 

|Gyűlölök minden egyes "ragyogó" percet, 
|Gyűlölöm veled ezt a "békés" csendet.    

Mert nem hallasz, nem látsz, 
Nem értesz és nem vársz, 
Semmiféle magyarázatot, 
Csak a hamis látszatot. 

Czuri Lana

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Vates Irodalom-inspirált ruházat női kollekció Vates Irodalom-inspirált ruházat férfi kollekció

Hozzászólás