Domokos Ádám - Otthon (vers)
Otthon
Hazavágyom. De nem szülőföldemre,
Hol játszottam s szedtem bogarat kedvemre,
Hanem mi fent van a hegyekben elrejtve,
S én se hittem hogy ott van kezdetben.
Itt most hideg van és minden fagyos,
De ott, örök nyár van és minden ragyog.
Itt Varjú száll és károg nagyot,
Ott cinege szép dallamot hagy ott.
S bár az is szülőföldem,hisz újjá születtem én,
Mint az első nyári szélben a szabad seregély.
Minden bú és baj elől óvó menedék,
Bármikor megpihenek tüze melegén.
A szellő mint kis tündér játszik a fűvel,
S a legelőn éhes juhcsorda terül el.
Néha még ők sem hiszik szemükkel,
Hogy lehet ilyen csodás ez a hely.
Hiányoznak a bajtársak is,egytől egyig mindenki,
Hős lovagok,s a mágus ki bortól hamar terül ki.
Csaták amiben egymást mégis mindenki szívleli,
És esték hol a téma sose merül ki.
Remélem hamarosan láthatom mindezt,
Mi lelkemnek legdrágább kincse.
Várok én,türelmemnek határa nincsen,
S ha ott leszek, Pomáz várának elsőként intek.
Domokos Ádám