Domokos Ádám - Pozitivitás a szürke hétköznapokba (vers)

Pozitivitás a szürke hétköznapokba

Vége, vége már minden bajnak,
Vége, hogy utcán ezrek halnak.
Nem csendet akarok csak békét,
Hallja hangos szavam a kék ég.

Vallás ez vagy tudatlan félelem?
Nem másnak szentelem az életem.
Magamat fejlesztem és lépek,
Utánam nem maradnak képek.

Ha nem ismersz akkor ne ítélj,
De ha mégis,hát sose kímélj!
Őszinte legyél  ne kegyetlen,
És tán találsz helyet mellettem.

Sokan dicsérik szemem kékjét,
De engem az érdekel végképp,
Tudják e mi van énmögöttem,
Mi az mivel időt töltöttem. 

Ki az akinek kezét fogom,
És ki az akiét majd fogom,
Mi áll e vers mögött és miért,
Meghalnék-e s ha igen kiért? 

 Túl estem már az aggályokon,
De amit mondok ne vedd zokon.
Itt s most. Vélemény nem érdekel!
Boldog vagyok ha célt érek el.

Talán nem tetszik mit olvasol,
S ha teged ítélet torlaszol,
Csak gondold át mit firkantottam, 
S várom véleményed izgatottan.

Domokos Ádám