Dudás Máté - Vallomások(k)

Vallomások(k)
  
Lüktető emlék néma tánca,
Magány, ki most elfutott éppen.
Hisz itt vagy már velem, sok-sok múló éjen.
Szemed ringat álomba, míg angyalok
Alszanak mámorba.
Oly csodát kaptam tőled, mit egy festő
Feslett lelke meg se festhet,
Egy egész boldogság testet.
Magad adtad nekem, hogy a sors kévét kössön,
Szakítson, hogy legyen létünk fűzve,
Űzve tűzbe, amit a társas magány éget.
Minket már nem!
Poros kirakónk közös üres lyukai lettünk,
Tettünk, vettünk, egymás szívén ettünk.
Én vagyok, voltam és leszek ki fal, te vagy, voltál és leszel, ki hall.
Köszönöm neked e csodát,
E felhős paradoxóniát.
Vörös lényed ténye, fénye
Ragyogja dalolva sötét egem.
Tudom, hogy mindig leszel nekem,
Leszek neked, míg kerek, kocka, tetrakottaéder a világ.
Csak egy valamit ígérj, sose engedd, hogy mosolyod
Az a tünemény, mely enyém.
Konyuljon, boruljon, bújjon el.
Mert azon kis apró ajak játék,
Nekem egy örök, öröm, gyermeki, plátói, szürkeséget,
Magányt, Földet feledő, melengető,
Isteni csodát, a világ összes vagyonát
Jelentő, teremtő, szeretenedő ajándék.
Légy hát mindig magad, velem,
És szeress egy pillanatot, nevetve nekem.
 
Dudás Máté



Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Vates Irodalom-inspirált ruházat női kollekció Vates Irodalom-inspirált ruházat férfi kollekció

Hozzászólás