Esti Bálint - Költemény a költők hatalmáról (vers)


Költemény a költők hatalmáról

Balassi karcol, Ady vés,
Karinthy szószobrot farag
Radnótiban egyesül a feszült csend és
Az üvöltő harag
S míg Petőfi nagy örömmel
repül anyja felé,
József Attila a parton ír
Dinnyehéjakat maga elé

Tóth Árpád szép szavakból
Fon este egy koszorút
Míg Juhász Gyula egy életen át
Cipel szerelmi bajt és bút

Arany csak ül, lantjára
Újból dalt keresve,
Jó barátja pedig az apjánál
Borozgatott az este

Eközben egy Vitéz
 – maga alatt mélyen –
A Remény istenéhez
Imádkozik éppen

De hisz csak szerelmes szegény!
Az az igen jámbor fajta
És mégis, Lilla szíve
Mégse őt akarja

Babits most a dörgő
vihart kémleli az égen
Bornemissza pedig
Lakásokat nézeget éppen

Viszont ott van Ady is!
Az az Ady Endre,
Ki – ha szépen nézel reá –
Vigyáz két szemedre

Kölcseyé a nyelvújítás,
Petőfié a Marseillaise,
Balassi ragríme meg néha
Egyenesen lefegyverez

Ennyi költő, ennyi stílus,
Úgyhogy én is belátom:
Irodalmunk a leges-legszebb
Kerek e nagy világon!

Esti Bálint
Budapest, 2018. december

Hozzászólok