Fargo - A lila köd margójára

Te voltál a kezdet, s Te leszel a vég -
szerelem lehetnél Te, de elenyésztünk rég.
Most utcán csengő kacagásra pördülök meg én
mint ezernyi oldal és ezernyi regény
amit mi olvastunk, te s én.
Elfeledtem, hogyan kéne felejteni téged
mert te vagy a kezdet, a jelen és a végzet
De amíg lelkemben lelked tüze ég
e szürkülő sorsom kelletlen vállalom
Síri éjszakáknak a nyugalmam átadom
már csak az emléked sírhat a vállamon
mert te vagy örökre, mindíg s mindenhol,
te vagy a Szerelem, 
te vagy a Fájdalom.

Fargo