Forró Károly - Akarsz-e játszani?
Akarsz-e játszani?
Akarsz-e boldogan beszélni vélem?
Kelle érted a szívem kitépnem,
a szellő suhogását hallgatnom ébren
Rád várnom minden áldott, néma éjben?
Akarsz-e vállamon csendesen zokogni,
szívemben elrejtőzni, sötétben suttogni?
A világ gondjait előlem titkolni,
gondatlan aludni, sosem búcsúzni.
Akarsz-e lenni számomra a fény?
S lehetek én az aki csodálom e fényt?
Csodálnám e fényt s írnám a költeményt,
elfeledvén mindazt, hogy nem hozol több reményt...
Az idő már szürkűl, haja eléggé zilált,
Mondd, akarsz-e játszani halált?...
Forró Károly
Megjegyzés: Kosztolányi Dezső után szabadon