Gábos Orsolya - PP (Vers)

PP

PP, te soha senkit

nem akartál péppé verni,

s ha érzéseid oly könnyen elszabadultak és hangok

rabjaivá váltál,

mégis oly könnyen megtetted.


Más félt tőled,

s én mégis mindig csak téged féltettelek.


Érzéseink titkoltuk

egy más elől,

de főként egymás elől.

Bűnömért milliószor kértem bocsánatot,

s te sose tagadtad meg előlem

mégis máig harcolok a lelkiismeretemmel,

és gyűlölöm magam.

Önző voltam s magamat féltettem, nem téged.


Vétket követtem el ezzel,

mert eleinte én voltam ki segített

neked a lejtőről felkászálódni,

de később elengedtem kezed,

s miattam zuhantál újra a mélybe,

mélyebbre,mint ahol voltál.

És ezt senki nem érti

és senki nem hiszi,

csak te és én,

csak mi értjük mindezt.

De mi nem hisszük,

hanem tudjuk.


Úgy érzem közel jársz a véghez,

miattam,a vétkem miatt.

Hát fordulj vissza,hogy

újból segíthessek neked,

mert én ezt sohasem akartam.


S ha elveszél,

s oly könnyen végeznél az életeddel,

abba én belepusztulnék.


Belepusztulnék,

mert bennem mély

nyomokat hagytál.

S mert én tudtam

csak igazán,hogy

ki az a PP.

Előttem minden érzésed,

gondolatod,titkod felfedted.


És szerettem azt,ki valójában voltál,

bár féltenek előled,

s épp ezért titkolnom kell,

de még most is szeretlek.


És én belepusztulnék,

ha magad akaratából

egyszer csak az égiek közé emelkednél.

Erőt adtam PP?

Sikerült erőt adnom

neked mindezzel, PP?


Gábos Orsolya