Gábos Orsolya - PP (Vers)

PP

PP, te soha senkit
nem akartál péppé verni,
s ha érzéseid oly könnyen elszabadultak és hangok
rabjaivá váltál,
mégis oly könnyen megtetted.


Más félt tőled,
s én mégis mindig csak téged féltettelek.


Érzéseink titkoltuk
egy más elől,
de főként egymás elől.
Bűnömért milliószor kértem bocsánatot,
s te sose tagadtad meg előlem
mégis máig harcolok a lelkiismeretemmel,
és gyűlölöm magam.
Önző voltam s magamat féltettem, nem téged.


Vétket követtem el ezzel,
mert eleinte én voltam ki segített
neked a lejtőről felkászálódni,
de később elengedtem kezed,
s miattam zuhantál újra a mélybe,
mélyebbre,mint ahol voltál.
És ezt senki nem érti
és senki nem hiszi,
csak te és én,
csak mi értjük mindezt.
De mi nem hisszük,
hanem tudjuk.


Úgy érzem közel jársz a véghez,
miattam,a vétkem miatt.
Hát fordulj vissza,hogy
újból segíthessek neked,
mert én ezt sohasem akartam.


S ha elveszél,
s oly könnyen végeznél az életeddel,
abba én belepusztulnék.


Belepusztulnék,
mert bennem mély
nyomokat hagytál.
S mert én tudtam
csak igazán,hogy
ki az a PP.
Előttem minden érzésed,
gondolatod,titkod felfedted.


És szerettem azt,ki valójában voltál,
bár féltenek előled,
s épp ezért titkolnom kell,
de még most is szeretlek.


És én belepusztulnék,
ha magad akaratából
egyszer csak az égiek közé emelkednél.
Erőt adtam PP?
Sikerült erőt adnom
neked mindezzel, PP?


Gábos Orsolya

Megjegyzés hozzáadása

Minden megjegyzés szűrésre kerül, mielőtt megjelenne

Shop now

You can use this element to add a quote, content...