Galyas Éva - XXI. sz.

XXI. sz.

Elfogadjuk az elfogadhatatlant

A lélegzet csupán rezonancia.

Oly sötét az ég, mint bolyhok pamut óla.

S bár megölelnél bárkit,

hozzásimulsz a váraljak puszta melegéhez.

Kit elengednél rég nem tiéd, és ha volt is fölötte akarásod, puszta képzelgés.

Kifekszel a keresztre.Várakozol, mint gyermek, citrus illat száll.

Mit tudod te, telepszagú rongyos

amit tudtál le raktad a vesztőhely sarkába.

Sírásod lankadatlan, bezárt Istennel pörölsz.

Helyed kényelmetlen és kegyetlen,

szúr a deszkarés kinéz rád egy árva asszony. Rezzenet a táj.