Géczi Lajos - Magány
Magány
Itt töprenkedek. A komoly sötétség elnyel.
Csak a hold leskelődik, majd azután elmegy.
Mert megunta már a várakozást, így hát szomorúan
Lehajtom fejemet, falhoz tapadok. A magányba behúzkodtam.
Nincs életjel. Az utca meredten mozdult az éjszakában,
Szürke ballonkabátot és sárga inget hordott, álruhában.
Ujjaimmal végig simogatom a nyirkos, kopott padokat,
Hát csak összeszedem minél hamarabb a csillagokat.
Mert a kabátomra éppen megfelelnének.
Hogy ne érezzem magamat egyedül, ha elfelednének
A cimborák, a szeretők, barátok, ami maradt nekem talán,
Elnyel hamar a sötétség. S köszönt "jó napot" a Magány.
Géczi Lajos