Halmos Bálint - Novemberi éjjel
Novemberi éjjel
Novemberi éjjel gondolkodni vágyom holott tudom, veszélyes
Novemberi éjjel gondolkodni vágyom holott tudom, veszélyes
De mégis megbeszélek magammal valamit
mert tudom, hogy érdekes
Először is, füstös az ég, akár a cigi
Tudnám, miért jó az önpusztítás ily formáját űzni
Aztán a magány kopogtat ajtómon,ilyenkor sokat ellene tenni nem lehet, tudom
A November mindig olyan szürke, mint az érzések, és a füst, amivel elszáll az egész
De mégis olyan hosszúnak tűnik ag egész
Ilyenkor én is színtelen vagyok, és ilyenkor kevesebb esélye van, hogy szentté valaha válok
Hisz az Úr annak szeretne tudni, de ahhoz az egész hónapot át kéne aludni
Hiszen 100 esélyből egy talán sikerül
Aztán egyszer talán az egész megtérül
Nem vagyok Kosztolányi, nem is leszek Radnóti sem,
De az érzést és az ajándékot tőled