Halmos Bálint - Novemberi éjjel

Novemberi éjjel

Novemberi éjjel gondolkodni vágyom holott tudom, veszélyes

De mégis megbeszélek magammal valamit 

mert tudom, hogy érdekes 

Először is, füstös az ég, akár a cigi 

Tudnám, miért jó az önpusztítás ily formáját űzni

Aztán a magány kopogtat ajtómon,ilyenkor sokat ellene tenni nem lehet, tudom

A November mindig olyan szürke, mint az érzések, és a füst, amivel elszáll az egész

De mégis olyan hosszúnak tűnik ag egész

Ilyenkor én is színtelen vagyok, és ilyenkor kevesebb esélye van, hogy szentté valaha válok

Hisz az Úr annak szeretne tudni, de ahhoz az egész hónapot át kéne aludni

Hiszen 100 esélyből egy talán sikerül

Aztán egyszer talán az egész megtérül

Nem vagyok Kosztolányi, nem is leszek Radnóti sem, 

De az érzést és az ajándékot tőled 

Nem feledem sosem.

Halmos Bálint