Hangel Lili - Elveszett

Elveszett

Lövés,

Ennyi,

Az élet értelme,

Semmi,

Rekesztsz,

Magadba omolva,

Felállnál,

De már minden romokban,

Csend vonul végéig a városon,

S a halál sikolya suhan át a testeken,

A puskapor szagától már úgysem érzékelsz,

Ebből semmit sem,

Emberek a földön,

Vértől ázva holtan,

Egymás mellett hevernek,

Szépen sorban,

Ez fogad,

Ez vár,

Te is így végzed,

Immár,

A füst szaga terjed egyre jobban,

A tankok robaja már meg se kottyan,

S a halál vár,

Örül, hogy magával vihet,

S elveheti a Reménybe vetett utolsó hited.

Hangel Lili

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása