Hangel Lili - Elveszett
Elveszett
Lövés,
Lövés,
Ennyi,
Az élet értelme,
Semmi,
Rekesztsz,
Magadba omolva,
Felállnál,
De már minden romokban,
Csend vonul végéig a városon,
S a halál sikolya suhan át a testeken,
A puskapor szagától már úgysem érzékelsz,
Ebből semmit sem,
Emberek a földön,
Vértől ázva holtan,
Egymás mellett hevernek,
Szépen sorban,
Ez fogad,
Ez vár,
Te is így végzed,
Immár,
A füst szaga terjed egyre jobban,
A tankok robaja már meg se kottyan,
S a halál vár,
Örül, hogy magával vihet,