Homolai Krisztina - Valami fejbe ütött tegnap éjjel

Valami fejbe ütött tegnap éjjel

Ami már biztosan rég a fejemre akart esni:

Évek kérdése volt,

De jobb későn, mint soha -

Mondja mellettem egy ostoba,

Eltévedt öregember,

S közben a földre esve

Csak az oldalamra fordulni bírtam,

De a lépteit még láttam, ahogy elmegy mellettem -

Üres az utca.

Napok óta próbáltam nem józan maradni.

Egy pár másodperc és máris őrület van.

Így kábultan jobb:

Ugyan te nem mászol ki így se

Nyüzsgő fejemből,

Körülöttem homály és semmi más -

Csak te.

Teljes lényed előttem áll.

Még a lelked is kivetül az égre.

Felhőnek és csillagnak nyoma sincsen -

Szemeid világítanak szépen,

Bús barna égen,

Kezeid nyúlnak le értem.

Évek óta értem -

Kértem a jelet,

S jött vihar, jött szélcsend -

Csendes vizeken portyázó vétkem.

Kaptam szenvedést és adtam neked -

Végig te voltál a néhányból az egyetlen?

Álomba bűvöl bolyongó,

Barna szemed.

Az utcán kelek -

Üzenem:

Reggel majd megyek.

Homolai Krisztina

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása