Homolai Krisztina - Valami fejbe ütött tegnap éjjel


Valami fejbe ütött tegnap éjjel
 
Ami már biztosan rég a fejemre akart esni:
Évek kérdése volt,
De jobb későn, mint soha -
Mondja mellettem egy ostoba,
Eltévedt öregember,
S közben a földre esve
Csak az oldalamra fordulni bírtam,
De a lépteit még láttam, ahogy elmegy mellettem -
Üres az utca.
Napok óta próbáltam nem józan maradni.
Egy pár másodperc és máris őrület van.
Így kábultan jobb:
Ugyan te nem mászol ki így se
Nyüzsgő fejemből,
Körülöttem homály és semmi más -
Csak te.
Teljes lényed előttem áll.
Még a lelked is kivetül az égre.
Felhőnek és csillagnak nyoma sincsen -
Szemeid világítanak szépen,
Bús barna égen,
Kezeid nyúlnak le értem.
Évek óta értem -
Kértem a jelet,
S jött vihar, jött szélcsend -
Csendes vizeken portyázó vétkem.
Kaptam szenvedést és adtam neked -
Végig te voltál a néhányból az egyetlen?
Álomba bűvöl bolyongó,
Barna szemed.
Az utcán kelek -
Üzenem:
Reggel majd megyek.

Homolai Krisztina

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
vates irodalmi pólók női kollekció  Vates irodalmi pólók férfi kollekció

Hozzászólok