Hujber Ildikó - Álom az életről

Álom az életről

Míly összetett a mindenség,

Megfejthetetlen. Gondolkodom

Róla, a világunra vigyázzunk,

Ne ne hulljon porba!

Az a sok gyönyörű táj,

Az erdő, mező s az állat

Ki rajta él és jár, csak

Nézz kicsit magadba, az élet

Segítség után kiáltana!

Baj van a bolygónkkal,

Valami megváltozott,

Összekuszálódnak az évszakok,

Télen tavasz, tavasszal tél,

A nyarak egyre forróbbak.

S gyorsan olvad a jég!

Talán ha mi emberek,

Meglátnánk igazán a lényeget,

Hogy védeni kell, igen nagyon,

A természetet, mert ha egyszer

Megszűnik létezni a világ,

Ne, ne legyen az a mi hibánk!

Révedezem, valahol a kiutat

Keresem, e pokolból hogyan

Lesz újra mennyország, az a rég volt éden!

Melyen az első ember élhetett.

Talán minden egyszer szép lehet!

Igen, már látom, kivirágzik

Az élet, a tavaszi réten,

Felragyoghat a nap is az égen,

Rend lesz a földön. Elcsitul a lárma,

szép dallamot diktál a létezés,

S a gonosz eltűnik a földről,

elképzelem a képet. Egyszer tudom szép lesz!

Egy szebb jövőt, a szépséget, a békét álmodom!

Hujber Ildikó

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása