Hujber Ildikó - Az idő
Az idő
Az idő kereke forog,
Jönnek mennek benne,
a megélt pillanatok.
Az idő múlása oly relatív,
Mindenki másképp, más
Nézőpontból érzékeli. .
Van, hogy nehezen
Telnek a percek, vánszorog az idő,
Máskor meg elillan, mint gyors
Repülő. Oh miért ily titokzatos?
Megfejteni nem tudom. Lehet
az idő csak egy illúzió?
A múlt pillanata, néha visszaköszön,
Kis életdarabjaim, újraélem.
Gondolatban az idő áthidalható,
Átélt képeim,pereg a film
a képzelet messze visz, utazik.
Szerelmes éritések, csókok
Amik örökre belémégtek,
Sóvárgás, könnyek a szélben.
Az idő fogságában vagyok szabad s mint rab.
De mégis gyönyörű ez az élet. Haladj.
Elgondolkodom, ez az egész
Világ, ami volt, ami van, s ami még lesz.
Annyira álomszerű, s benne te meg én.
S az idő csak kattog, pereg a lét.
Életünket átszövi mégis valami teljesség.
Olyan megfoghatatlan ez, hatalmas erő,
hullámzó habjaiban hol lubickolok s van hogy elmerülök.
Gyönyörű sejtelem, egyetlen pillanatban ott van minden.
Az idő nagy kincs, s az utakat járva,
Szeretem a múltat bizom a jövőben,
és boldogan tekintek a mára.
Hujber Ildikó