Hujber Ildikó - Az idő

Az idő

Az idő kereke forog,
Jönnek mennek benne,
a megélt pillanatok.
Az idő múlása oly relatív,
Mindenki másképp, más
Nézőpontból érzékeli. .

Van, hogy nehezen
Telnek a percek, vánszorog az idő,
Máskor meg elillan, mint gyors
Repülő. Oh miért ily titokzatos?
Megfejteni nem tudom. Lehet
az idő csak egy illúzió?

A múlt pillanata,  néha visszaköszön,
Kis életdarabjaim, újraélem.
Gondolatban az idő  áthidalható,
Átélt  képeim,pereg a film
a képzelet messze visz, utazik.

Szerelmes éritések, csókok
Amik örökre  belémégtek,
Sóvárgás, könnyek a szélben.
Az idő fogságában vagyok szabad s mint rab.
De  mégis gyönyörű ez az élet. Haladj.

Elgondolkodom, ez az egész
Világ, ami volt, ami van, s ami még lesz.
Annyira álomszerű, s benne  te meg én.
S az idő csak kattog, pereg a lét.
Életünket átszövi mégis  valami teljesség.

Olyan megfoghatatlan ez, hatalmas erő,
hullámzó habjaiban hol lubickolok s van hogy elmerülök.
Gyönyörű sejtelem, egyetlen  pillanatban ott van minden.
Az idő nagy kincs, s az utakat járva,
Szeretem a múltat bizom a jövőben,
és boldogan tekintek a mára.

Hujber Ildikó

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: