Juhász Gyula és a nők

Mert ő a jóság, szenvedés, a bánat

Juhász Gyula sorsa már gyermekkorában sem volt könnyű. Beteges, gyenge testalkatú gyermek volt, ráadásul már tizenéves kora óta szorongó, depresszív hajlammal. Társas kapcsolatai épp emiatt már gyermekkorától hiányosnak mondhatók.

Édesanyjához szoros viszony fűzte, talán már túl szoros is. Egész életében nem tudott elszakadni tőle, felnőtt férfi korában is ő volt még a legbiztosabb pont számára. Ragaszkodása anyakomplexusnak mondható, és talán a legszorosabb kapcsolat volt egész életében, amit nővel ápolt.

Juhász Illésné, ma úgy mondanánk, túlszerette fiát. Soha nem látta meg benne a felnőtt férfit, emiatt kapcsolatukban a költő mindig kisgyermek maradt. Juhász Gyula anyja hatására gondolkodott el a papi pályán, ám ez kudarcba fulladt. Egy évig tanult papnövendékként, de felettesei úgy vélték, Istenhez a szenvedés, és a mártírság által akar tartozni, emiatt nem tartották megfelelőnek a papi tisztség betöltésére. Az iskolában egyik papnövendék társa közeledett hozzá, és ez mélységesen megrémítette a költőt. Haza is tért, mert ezeken túl édesanyja állandó hiányát is nehezen viselte.

Juhász Illésné egész gyermek- és fiatal korában, haláláig gondozta és ápolta a fiát. Holttestét is ő találta meg 1937. április 6.-án reggel, amikor a költő, sok öngyilkossági kísérlet után, többé nem ébredt fel. Veronállal (erős hatású altató gyógyszer) végzett magával, 54 éves volt.

Juhász Gyula élétében a legismertebb nőalak egyértelműen Anna, az örök múzsa, aki visszautasította a költő szerelmét. Sokan emiatt később őt hibáztatták a költő haláláért. De hogy is történt mindez valójában? Milyen nők kaptak még szerepet a költő életében? Megtalálta e valaha a viszonzott szerelmet? Életében, édesanyján kívül, három nő töltött be meghatározó szerepet: Sárvári Anna, Eőrsi Júlia és Kilényi Irma.

Anna örök

Anna, Sárvári Anna, színésznő szinte nem is ismerte Juhász Gyulát. A férfi a nagyváradi színházban látta először a nőt, és azonnal beleszeretett. Sokáig távolról csodálta, majd egy közös barátjuk meghívta Annához. A színésznő későbbi visszaemlékezése szerint a fiatal Juhász Gyula a házával szemközt állt. Kiment hozzá, hogy behívja, de a költő alig hallhatóan vagy egyáltalán nem válaszolt. Ezután is csak néhányszor találkoztak, de Anna inkább csak félelmet érzett vele kapcsolatban, nem tudta viszonozni rajongását. A költő mégis egész életében kisebb nagyobb megszakításokkal őt tekintette múzsájának, és rengeteg szerelmes verset írt hozzá. A színésznő később is tehernek élte meg a múzsa szerepet, így nyilatkozott:

„... csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem és nem hozzám.”

Életének utolsó időszakában Annát tragédiák sora sújtotta. Második férje állás nélkül maradt, valamint Annát is baleset érte, súlyos csípőficamot kapott, és többé nem állhatott színpadra. Mindketten fizetés nélkül maradtak. Anna a kilátástalan helyzetből az öngyilkosságba menekült, megmérgezte magát. Halálos ágya mellett egy Juhász Gyula kötetet találtak, ami az Anna örök című versnél volt kinyílva. A színésznő még az utolsó pillanataiban sem tudott elszakadni az őt kísértő múzsa képétől. Halálakor Juhász Gyula már egy éve volt halott.

Júlia, a szerelem rózsája

Eőrsi Júlia újságíró, író és tanár volt. Amikor Juhász Gyula 1914-ben öngyilkosságot megkísérelve mellkason lőtte magát, megmentették életét. A budapesti Rókus kórházban ápolták. Itt látogatta meg Júlia, a Világ című lap őt küldte, hogy hírt vigyen a költő állapotáról. A költő, amikor magához tért őt látta meg először, itt kezdődött a kapcsolatuk. A nő vigasztalta a költőt, és Juhász Gyulának jól esett a vigasztalás. A fiatal nőt elvakította a költőt övező hírnév, de valóban új erőt öntött belé. Az is kétségtelen, hogy Juhász Gyula írt verseket a nőhöz, de ő később nagyobbra értékelte önnön szerepét. Visszaemlékezéseiben ragaszkodott hozzá, hogy szerelmüket a költő édesanyja miatt nem teljesedtethetett be házassággal, de a költő haláláig tarott. Valamint állította, hogy gyűrűt váltottak a költővel, de ennek hitelességet a kutatók vitatják.      

 

Irmát szeretni szép és jó lehet

Kilényi Irma egy rendezvényen hallotta beszélni Juhász Gyulát, és azonnal magával ragadta a költő személyisége. Önként jelentkezett titkárának. Szerepe nem merült ki a titkári teendőkben. Kiadókkal levelezett, gondozta a költő kéziratait, de amikor arra volt szükség orvost, kórházat keresett a beteg költő számára. Rajongott Juhász Gyuláért. Munkája és rajongása a költő haláláig, két évtizeden át tartott.

A költő édesanyja egyedül Irmát tudta elképzelni fia feleségeként, és a körülöttük élők számára sem volt eleinte világos, hogyha a vonzalom kölcsönös, Irma és Juhász Gyula miért nem lesznek egymáséi. A válasz egyszerű. Irma, aki életében a legjobban megértette Juhász Gyulát, tudta kezelni hangulatingadozásait, és folyton levelezésben állt a költővel, amikor távol voltak egymástól, a nőket szerette. Élete szerelme, a házas, Vajda Béláné volt.

A vélemények megoszlanak arról, hogy a költő hogyan érzett Irma iránt, de az bizonyos, hogy kapcsolatukat kölcsönös tisztelet és szeretet jellemezte.

„A napnak minden percében, minden gondolatommal és érzésemmel ott vagyok Maga mellett, hiszen ezt úgyis tudja. Sokat aggódom és gyötrődőm, de ezt érdemes elszenvedni azért az örömért és boldogságért, hogy nagyon rövid idő múlva teljesen gyógyultan láthatom.”

(Kilényi Irma levele Juhász Gyulának)

Juhász Gyula halála után is lelkiismeretesen gondozta a költő munkásságát. Elhatározta, hogy minden fennmaradt tárgyi emléket, dokumentumot, írást összegyűjt, és létrehozza Szegeden a Juhász Gyula - múzeumot. Hét évig dolgozott ezen, de ekkor a történelem közbeszólt. 1944-ben szerelmét, és családját deportálták. Teljesen összezuhant, nem tudta tovább elviselni az életet. Öngyilkos lett, hét évvel Juhász Gyula halála után. Munkjának nagyrésze elveszett a háború alatt, a fosztogatásoknak a Juhász Gyula – múzeum is áldozatul esett. A kéziratok, könyvek, levelezések és a gyűjtemény nagy része örökre eltűnt.

 

(Szerző: Héber Blanka)