Jurin Szabolcs - Remény

Remény

Öreg, poros tégla egy omladozó házban, na ez vagyok én
Isten hozott nálam, a cipőd hagyd fenn bátran, itt nincs ‘mi annyit ér
Csak néhány kitört ablak és jó pár lyukas függöny, amivel játszik még a szél
Egy háromlábú asztal, ami mindjárt összeroskad, de még tartja a remény

Már rég keretbe zárva, a fal a kalitkája, pár néma szempár néz
Követnek merre jársz, figyelik minden lépted, egy romos ajtóhoz érsz
Koszos lelkem dallamát egy rossz zongora játsza, bús hangok tengerén
Tovább hajókázva, egy rozsdás fürdőkádban fekszik kábán a remény

Itt a jobbomon az ágyban, esténként a hű társam, ismerd meg a magányt
Bár sokat nem mond hallgasd, ahogy a csend beszél, izgalmas bőszen zúgja a dalát
A csak komódon képek, esti mesét regélnek, ismerem mind már rég
Ha igaz, rólam szólnak, az ölébe borultak, annak, ‘kit úgy hívunk remény

És most búcsúzkodni kéne, nem akarom, de vége
Viszlát remény!

Jurin Szabolcs


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Vates Irodalom-inspirált ruházat női kollekció Vates Irodalom-inspirált ruházat férfi kollekció

Hozzászólás