Jurin Szabolcs - Remény

Remény

Öreg, poros tégla egy omladozó házban, na ez vagyok én

Isten hozott nálam, a cipőd hagyd fenn bátran, itt nincs ‘mi annyit ér

Csak néhány kitört ablak és jó pár lyukas függöny, amivel játszik még a szél

Egy háromlábú asztal, ami mindjárt összeroskad, de még tartja a remény

Már rég keretbe zárva, a fal a kalitkája, pár néma szempár néz

Követnek merre jársz, figyelik minden lépted, egy romos ajtóhoz érsz

Koszos lelkem dallamát egy rossz zongora játsza, bús hangok tengerén

Tovább hajókázva, egy rozsdás fürdőkádban fekszik kábán a remény

Itt a jobbomon az ágyban, esténként a hű társam, ismerd meg a magányt

Bár sokat nem mond hallgasd, ahogy a csend beszél, izgalmas bőszen zúgja a dalát

A csak komódon képek, esti mesét regélnek, ismerem mind már rég

Ha igaz, rólam szólnak, az ölébe borultak, annak, ‘kit úgy hívunk remény

És most búcsúzkodni kéne, nem akarom, de vége

Viszlát remény!

Jurin Szabolcs