Kánya Attila - Lehetek számodra

Lehetek Számodra

Az lehetek számodra, mint virágnak a föld
Miből a növény életét lassan kifejti
Amihez gyökereivel ragaszkodás nélkül köt
Rajta az ősigazságot némán üvölti

Vagy az lehetek neked, mint gitárnak a húr
Melyen hangjait, mint pók a hálóját
Rajtad átszőve énekli el úgy
Mint égi zenész a tökéletes játékát

Lehetek a vad szíved, mit szerelem fűt
Hol háború, s béke együtt honol
Ám mélyén az egykedvű szeretet napja süt
Olyan, amilyet az elme álmában sem gondol

Én vagyok kerted elhullott levele tán
Ami iránt, melyben érzés már nem él
Benne sárga öltönyben tetszeleg a halál
S bábként dobálja a rideg, őszi szél

Nevezz, láss bárhogyan, vagy bárminek
Az ítélkezés drogjának mámorában
Szerepek csak, mit a túlvilágra nem viszel
Állsz az önbecsapók népes táborában

Kánya Attila