Kánya Attila - Téged látva

Téged látva

Szikrákat láttam

Igéző szemeid és a napsugár

Különös egyvelege szórták rám

Megbénulva, némán álltam

Reménykedve vártam

Miközben már pihenőre vonult a nap

Libabőrödző karodra pillantottam

Inkább útnak indultunk a félhomályban

Lélekben már veled szálltam

Remegő lábakkal feléd fordulva

Ízlelve ajkadat, simítva hűs orcád

Átölelt minket a hold fénye lágyan

Elbúcsúzva, a pillanat mámorában

Csodáltam, ahogy Téged látlak

Lágy melegséggel mellkasomban

Angyalarcod lassan olvadva az éjszakában

Csukott szemmel, emlékeim tárházában

Csavarogva ma is megtalállak

Ahol a szikra újra, s örökké felcsillan

Az idő káprázatának

El nem múló varázsában

Kánya Attila

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása