Kánya Attila - Téged látva
Téged látva
Szikrákat láttam
Igéző szemeid és a napsugár
Különös egyvelege szórták rám
Megbénulva, némán álltam
Reménykedve vártam
Miközben már pihenőre vonult a nap
Libabőrödző karodra pillantottam
Inkább útnak indultunk a félhomályban
Lélekben már veled szálltam
Remegő lábakkal feléd fordulva
Ízlelve ajkadat, simítva hűs orcád
Átölelt minket a hold fénye lágyan
Elbúcsúzva, a pillanat mámorában
Csodáltam, ahogy Téged látlak
Lágy melegséggel mellkasomban
Angyalarcod lassan olvadva az éjszakában
Csukott szemmel, emlékeim tárházában
Csavarogva ma is megtalállak
Ahol a szikra újra, s örökké felcsillan
Az idő káprázatának