Kelle Péter - Álom


Álom
 
Egy halk rezdülés mellemen,
karolva szuszog, csókolva ásít,
s csak nézem hogy szakad el tőlem,
 álmodik reményt,  életről álhírt.

Világok délibábja, bízik mibe én nem,
virágok illatágya, hisz még ő a szépben,
s magam is becsapva, élet érhet mesés vég,
mely érintés egyetlen bőre lágy felszínén.

 Szelíd álmai holtig éber őre lettem,
ő cserét ajánlott ád újakat énnekem,
s teremt, mire épithetem önző vágyamat,
lelket lelkemhez láncolom, földi utunk alatt.

S mikor élet és valóság közt percek vívnak csatát,
csókjaimmal árasztom hófehér fagyos arcát,
akadály lesz ez, magas, hogy nem érezhet,
fájdalmat, bánatot, közönyt, sem félelmet.

Kelle Péter


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

vates irodalmi pólók női kollekció  Vates irodalmi pólók férfi kollekció

Hozzászólok