Kertész Tímea - Szív-hon
Szív-hon
Hullani volna kedvem,
Alá a porba.
Úgy lennék én is, mint fán a sziromlevél,
Leomolva.
Lennék föld alá bújva,
mint télen a vadvirág,
Mit zord idő vasfoga,
könnyeden rágna át.
Lennék hervadón lehajló tulipán,
Mit nem ébreszthet, csak egyetlen sugár.
Lennék égboltodon zengő kismadár,
s veled repülnék évszakokon át.
Lennék két szemedből gördülő könnycsepp,
Lennék azokból hevesen áramló esőcsepp.
Lennék tenéked az összes apró csoda, ám
vagyok már,