Kertész Tímea - Szív-hon

Szív-hon

Hullani volna kedvem,

Alá a porba.

Úgy lennék én is, mint fán a sziromlevél,

Leomolva.

Lennék föld alá bújva,

mint télen a vadvirág,

Mit zord idő vasfoga,

könnyeden rágna át.

Lennék hervadón lehajló tulipán,

Mit nem ébreszthet, csak egyetlen sugár.

Lennék égboltodon zengő kismadár,

s veled repülnék évszakokon át.

Lennék két szemedből gördülő könnycsepp,

Lennék azokból hevesen áramló esőcsepp.

Lennék tenéked az összes apró csoda, ám

vagyok már,

Szívednek szerető otthona.

Kertész Tímea

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása