Kígyósi Laura - Megérzés

Megérzés

Mostanában van egy fura érzésem,
Lehet ez lesz az utolsó lépésem.
Képtelen vagyok behatárolni,
Tovább már nem tudom tárolni
 
Fájdalom, s bűntudat egyszerre hatol a lelkembe,
Örömmel és meglepődéssel együtt, gondolkodásra késztetve.
Vajon ez most ront, vagy segít rajtam?
S közben dalolászok magamban, halkan.
 
A végemet jelenti ez az érzés?
Vagy ismét csak egy képzelgés?
Esetleg egy új kezdet következik?
Remélem az idő nemsokára leleplezi.
 
Addig is, az összes bánatom megölöm,
Mert a zenehallgatás következménye az öröm.
Az összes férget kitépem a sebeimből,
És vissza varrom a sebet a levált bőrből.
 
Akit pedig szeretek, és nekem nagyon fontos,
Tudja jól, ez az érzés, olyan mint az emlékezetem: foltos.
Itt már nem segíthet nekem senki,
A szívemnek és az eszemnek kell megküzdeni.
Jobban nem tehetsz, mint hogy nézed,
És a fájdalmamat átérzed.
Tisztában vagyok vele, kevés az olyan ember,
Aki nem álmosollyal mondta, hogy velem lesz bajban, s rendben.
 
Annyi az igaz ember, mint a fülem és szemem egyben.
Amint elvesztem a többit hol van, hátbadöf az összes nyomban.
A valós emberek segítik elviselni a döféseket,
És lefertőtleníteni a nyílt sebeket.
 
Lerágott csont, az emlékekkel nem szabad foglalkozni,
De ezt végrehajtani oly nehéz, mint valamint jól megtanulni.
Az elején nehéz, s azt hiszed, lehetetlen.
De kis idővel rájössz, nem is vagy Te olyan tehetetlen.
 
A jelenben élünk és érezzük a létünk.
Közlöm veled, most még lélegzünk!
Te, ki olvasod jelenleg ezt a verset,
Jól jegyezd meg, sose vesszen el az eszed.
 
Ám ne feledkezz meg gondolni a jövőre sem.
Magányos lenne, ha mindenkiről szót ejtenék, de róla nem.
A jövőt megjósolni nem tudjuk, vagy csak nem kötik az orrunk alá.
Az emberiség lassan halad, pedig már megtudnánk jósolni,
 mikor jön a halál.
Magán jóslásaink viszont vannak, rengeteg.
Egy dolgot biztosra érzek, remegek.
Elkezdte festeni előttem a képet, a megérzést ábrázolja,
Lassan leteszi az ecsetet, és magunkra hagy, árván zordan.
Kettesben a képpel, melyre a végemet festette,
Már értem miért fáj a lelkem: elvesztem.

Kígyósi Laura


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

vates irodalmi pólók női kollekció  Vates irodalmi pólók férfi kollekció

Hozzászólás