Kovács Hanga - Kietlen a lelkem
Kietlen a lelkem
Kietlen a lelkem,
Mert már nem vagy benne.
Keresem a reményt,
De már elveszett rég.
Vagy talán sose létezett?
Álomvilág szőtte azt, s nem az élet.
Kietlen a lelkem,
Mikor végignézek a parkon,
Ahol szíved után futok.
A tél felöltötte fehér csipkés ruháját,
S a víztükörben már nem látni a nyár kacagását.
A leveleket eltemette a föld,
Melyekből új életet madár se költ.
Kietlen a lelkem,
Mert a dér bevonta testem,
Hideg kezével átfon,
S a fülembe suttogja átkom:
„ Ő nem szeret, nem akar ismerni,
Nem az életed vár, nem kellesz neki!”
Könnyekkel küzdve, fuldokolva nézek a tó tükrébe.
Hát nem szeretnél szeretni engem…
Mit tegyek, hogy szívem ne szeressen?
Hagyom könnyem lecsordulni lassan,
S érzem, hogy a szerelmem is elillan.
Elhagyja arcomat, s mikor a tóba pottyan,
Nem érzek semmit, meghaltam…
Kovács Hanga
Kovács Hanga
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: