Lendvai Zalán - Séta az örökkévalóságban...
Séta az örökkévalóságban…
Haladok az úton, zuhog az eső,
Körbenézek: jobbról-balról erdő.
Már majdnem elaludt a természet,
Még megvárta, hogy kimondhassam: „Ég veled!”
A fák már elhullajtották hajszálaikat,
S azok narancssárgára festik az utamat.
Itt a Természet az úr, másnak helye nincs,
Itt csakis az ösztöneidnek higgy.
Egy pusztán találtam magamat az erdőből kiérvén,
S ott megéreztem azt az ősi lüktetést.
Egy róka képében találkoztam a világgal,
Szemébe néztem és megértettem, hogy mit miért csináltam…