Lendvai Zalán - Séta az örökkévalóságban...

 

Haladok az úton, zuhog az eső,

Körbenézek: jobbról-balról erdő.

Már majdnem elaludt a természet,

Még megvárta, hogy kimondhassam: „Ég veled!”

 

A fák már elhullajtották hajszálaikat,

S azok narancssárgára festik az utamat.

Itt a Természet az úr, másnak helye nincs,

Itt csakis az ösztöneidnek higgy.

 

Egy pusztán találtam magamat az erdőből kiérvén,

S ott megéreztem azt az ősi lüktetést.

Egy róka képében találkoztam a világgal,

Szemébe néztem és megértettem, hogy mit miért csináltam…

Lendvai Zalán