Máramarosi Bence - Szellem
Szellem
Nézd mivé lettem
Földre hulltam
Majd újjá születtem
Szemem csillog
Lángokban áll vàram
Hamuvá lett minden
Kísért egy gondolat
Hogyan kezdhetném újra
Váram romjai előtt térdelek
Földre rogyva sírok
Tollam és füzetem megragadom
Könnyeim áztatják a lapokat
Gondolataim mégis tiszták
Alkotni vágyom
Írom és írom gondolataim
Verset írok magamnak
Élet és halálról
Az elmúlás gondolata emészt engem
Fiatal testem gúnyt űz a halálból
Mégis féli a halál gondolatát
Talán jobb lenne e a világ nélkülem
Vajon barátaim kiket testvérként szeretek
Sírni fognak e ravatalom előtt
Vajon eszükbe jutok e
Mikor már hangom többé nem hallhatják
Szemem tükrében
Nem találhat lángoló lelkük nyugalmat
Vajon látom e majd rég látott szeretteim
Kik egyetlen szaváért világot adnék
Meg kell halnom belül mindig
Hogy újjá születhessek
Tollam megfoghassam
Gondolataim leírhassam
Csupán egyetlen dologért ,hogy ne
Szellemként járjam e világot
Máramarosi Bence
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: