Márki Hajnalka - Alvilági szerelem

Alvilági szerelem

Sebeimről téped a vart újra meg újra, 
Távozó árnyékod, szerelmünk múltja.
Visszamennék hozzád, de én soha, 
Soha nem lennék hozzád ily mostoha.
 
Zsibbadt tagjaim rázogatom helyre,
Szívemet ólomkő, vállamat fejsze
 Súlya nehezíti minden léptemkor,
Majd betoppant a képbe épp ekkor.
 
Élvezetes vétek, sanda pillantások,
Szorongató kétely, döntő választások,
Melengetett szív, s a látás szelektív.
Tudod-e ki ő? A sarkon a mösziő.

Szemem sarkából merem csak lesni,
Csak úgy mint elmém, szét tudnék esni
Minden pillantás bűntényként hat rám.
Emléked fájó mellkasomon hagyván.
 
 
Márki Hajnalka


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Vates Irodalom-inspirált ruházat női kollekció Vates Irodalom-inspirált ruházat férfi kollekció

Hozzászólás