Márton Adrienne - Zsinórmetszés

Zsinórmetszés

Hálásnak kellene lennem az életért.
Megköszönni azt, hogy erre a Világra hoztak,
ahol nem lehetek önmagam,
mert ugye a megfelelési kényszert
még a köldökzsinóron belémtáplálták.
Óvodába menni, aztán iskolába, majd egyetemre.
Nem baj, ha nem vagy boldog,
anyu boldog, mert okos a gyermek,
mutogatni lehet és dicsekedni vele. 
Milyen szép, erős felnőtt, ez a legbelűl rokkant
és síró óvodás, akit éppen a sarokba állítottak, 
mert a káposztás laskát csámcsogva ette. 
Az óvonéni szerint, ez nem lányhoz méltó!
Ahogy az sem, hogy szürke arccal elvesszek a tömegben, közömbös legyek és passzív. 
Mindig mosolyogni kell, bő ruhát nem veszek, 
mert azzal eltakarom a nőiességem. 
A művészélet nem nekem való, éhen halok, 
mert rendes szakma kell a kezembe, 
ahhoz, hogy generációk félelmeivel küzdjek. 
Egy eszköz vagyok, mások harcában, 
akik mondván hogy szabaddá tesznek,
láncokat aggatnak rám, mint cirkuszi vadállatra, 
kinek a ketrecben nem jut más csak tehetetlenség, 
melyért később bűntudata van, mert ugye a társadalom, na meg a fránya köldökzsinór, 
na meg a generációk félelmei csupán ezt tanították. 
Folyton csak menni, nem megállni, példát mutatni, elegánsan felöltözni és mosolyogni. 
Stewardesseket meghazudtoló módon tanultam meg felölteni a "Pan Am" mosolyt. 
Ígyhát megköszönöm, hogy elveszítettem magam. 
Nem találom sehol azt a művészt, a kalózt és az indiánt. Nem találom a bátor kislányt, aki szembeszállna a világgal, 
csupán azért, mert azt mondták, hogy nem lehet kalóz. 
Hát kedves Élet, márpedig én kalóz leszek, 
művész, indián és bármi, ami csak akarok. 
Kivájom magamból a köldökzsinór maradványait
és elszakadok a Világtól, hogy megtaláljam Magam. 
Azt a lányt, aki bő ruhában, csámcsogva eszik,
büszkén, a lehető legnagyobb nőiességgel. 

Márton Adrienne


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Vates Irodalom-inspirált ruházat női kollekció Vates Irodalom-inspirált ruházat férfi kollekció

Hozzászólás