Matus Lilla - Örökös ékezet
Örökös ékezet
Csendes zaj mosolyod tükrében barna pillantásod,
ha rámfeszül, mint ravasz róka keresed kérdéseid
a Napba nézve, de vakít a kék, néha engem is észrevétlenül.
Idézem hiányodból kiszakadt, rámhatásod,
s nem kell már a konkrét szó mi félrevezet,
csak légy a tegnapnak vessző, s a mának örökös ékezet.
Érzed, ha öröm, s érzem, ha bánat,
látod, ha erős s látom, ha fáradt,
tévképzet hinni, hogy mulandó mi foghatatlan,