Molnár Ákos - Csend
Csend
Fáj
ha nézel
mert máshogy
érzel
mint én
feléd
te szépség,
te gyönyörű músza
kinek lekopott a rúzsa
ajkamról már,
sürgetném az órát,
de az idő
se gyógyítja be a sebet
meghagy egy heget
ami örökre rámragad
ledőlnek a támfalak
amik kordában tartották
Az általunk megírt kották
édes melódiájának csengését
fülemben,
és újra visszazuhanok a
kényelmes üregbe,
ahol nincs más, csak én meg te
ketten,
elveszünk
saját történetünk
végének mámorában
és tátott szájjal
bámuljuk, hogy a dallam
mely szólt halkan,
velünk,
együtt
elveszett valahol
de már nem akarod
és én sem
hogy bármi más
mint csend
legyen.
Molnár Ákos
Molnár Ákos
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: