Nagy Rebeka - Az ezerarcú kedves (vers)

Az ezerarcú kedves

Kertben magasló fa árnyéka,

tárod fölém karjaid álmomban,

Emlékként visszajárva,

lelkem nem marad nélküled árva,

Déli Nap sugára,

ragyogsz fáradt szívem oltárára,

Világító Hold palástja,

utamat mutatod a sötét éjszakában,

Esőcseppként érkezve,

borulok eléd fáradtan reménykedve ,

Segítséget nyújtó kézként ,

formázod gyerek jellemem jobb énné.

Ott rejtőzöl mindenben,

Most még sem vagy mellettem.

Így váltotta fel a perzselő nyarat

hirtelen jeges- hideg tél,

Kedvesem, mióta elmentél.

Nagy Rebeka

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

Megjegyzés hozzáadása