Nagy Rebeka - Az ezerarcú kedves (vers)


Az ezerarcú kedves


K
ertben magasló fa árnyéka,
tárod fölém karjaid álmomban,
 
Emlékként visszajárva,
lelkem nem marad nélküled árva,
 
Déli Nap sugára,
ragyogsz fáradt szívem oltárára,
 
Világító Hold palástja,
utamat mutatod a sötét éjszakában,
 
Esőcseppként érkezve,
borulok eléd fáradtan reménykedve ,
 
Segítséget nyújtó kézként ,
formázod gyerek jellemem jobb énné.
Ott rejtőzöl mindenben,
Most még sem vagy mellettem.
 
Így váltotta fel a perzselő nyarat
hirtelen jeges- hideg tél,
Kedvesem, mióta elmentél.

Nagy Rebeka
 


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

     

Hozzászólok