Nagy Richárd - Ódon pillanat
Ódon pillanat
Lelóg a fa ága,
Alatta pihenek, téged várva.
Reám hull egy levele,
Itt egy lombnyi árnyék, gyere be.
Ropog az ódon vastag törzse,
Csókkal ölellek, szívem szerelme.
Gyökere mélyen öleli a földet,
Álmossá merengíti szememet széped.
Tavaszias szellő cirógatja a bölcset,
Kettőnk rezdülése, riadt galambot röptet.
Ágára szökken egy daloló pacsirta,
Nevetjük a világot, cinkosan, kacsintva.
Nagy Richárd
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
