Pálóczi Dávid - Élet fogytiglan (vers)


Étel fogytiglan

Lelkem a kenyér és törnék neked darabot, 
De ha a szádat befogod akkor oda nem adhatok.
Vajjal kened a szívem, plusz te vagy rajt a lekvár, 
Csak kár hogy sokat vársz és egyszer csak lejár az a mocskos szavatosság.
Testem a pörkölt te hozzá a só, 
De túl sok lett belőlled és nincs már több szó.
Kezeim sóvárgó, kiszáradt halacskák, 
Akik legszívesebben édes testeden úsznának fel s alá.
Lennék citrom a vizes poharad szélén, 
Ami felesleges mégis megadja az ízét. 
Miért vagyok számodra egy svéd asztal? 
Kiteszem magam, majd ami marad az a kuka felé halad.
Képes egy egész pizzát befogadni a beled,
De én mégis kevés vagyok neked.
Gulyásodban a hús, ami nélkül nem igazi a dolog
A kanalad nélkülem az élet bográcsában monoton forog. 
Válasszuk szét magunkat, cseréljünk felest, oldalast, szokást, testet,
Benned én bennem meg te érzed magad egyben.
Ne légy mohó attól rosszul lehetsz
A tanyérról a szívem könnyedén leeshet
Létem az étel lélek
Köszönöm ebből nem kérek, inkább félre lépek.

Pálóczi Dávid


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

     

Hozzászólok