Pálóczi Dávid - Élet fogytiglan (vers)
Étel fogytiglan
Lelkem a kenyér és törnék neked darabot,
De ha a szádat befogod akkor oda nem adhatok.
Vajjal kened a szívem, plusz te vagy rajt a lekvár,
Csak kár hogy sokat vársz és egyszer csak lejár az a mocskos szavatosság.
Testem a pörkölt te hozzá a só,
De túl sok lett belőlled és nincs már több szó.
Kezeim sóvárgó, kiszáradt halacskák,
Akik legszívesebben édes testeden úsznának fel s alá.
Lennék citrom a vizes poharad szélén,
Ami felesleges mégis megadja az ízét.
Miért vagyok számodra egy svéd asztal?
Kiteszem magam, majd ami marad az a kuka felé halad.
Képes egy egész pizzát befogadni a beled,
De én mégis kevés vagyok neked.
Gulyásodban a hús, ami nélkül nem igazi a dolog
A kanalad nélkülem az élet bográcsában monoton forog.
Válasszuk szét magunkat, cseréljünk felest, oldalast, szokást,
Benned én bennem meg te érzed magad egyben.
Ne légy mohó attól rosszul lehetsz
A tanyérról a szívem könnyedén leeshet
Létem az étel lélek
Köszönöm ebből nem kérek, inkább félre lépek.
Pálóczi Dávid
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
