Pálóczi Dávid - Patak partra szálló végtelen idő


Patak partra szálló végtelen idő 

Hogy is kezdjek valamit ami régebb óta van mint én?
Aminek a szívemben érzem mámorító s édeskés ízét?
Egy partról szól, mi felnevelt, utat mutatott és vigasztalt,
Melynek haját gyökerestűl kitépte az ember, óh a mihaszna.
Hogy is kezdjem az emlékeim rendezését? 
Talán ami legjobban megmutatja kedvességét? 
Kisfiú voltam, nem több csak egy kis óvodás gyermek,
Mamámmal ott tanultam milyen a biciklizés, hogy mesélnének róla a kertek...
A nagy tekerésben mindig meg-meg állva félve félre pillantva néztem partod,
Olyan zabolátlan az egész, de te mégis úgy egyben tartod.
Emlékszel mikor fáidra felmásztam? 
Mikor sebes vizedben a rákokat vadásztam?
Én emlékszem, mindenre, meg a kutyám is hiszen sokszor jártunk oda,
Utálja a fürdést ám téged még ő is elfogadott, te egyedüli csoda.
Emlékszel még télen mikor partodon szánkóval húztam tesómat? 
De most lecserélték mindened,mert ez volt az emberi óhaj. 
Talán egyszer megmutathatom gyermekeimnek, unokáimnak hogy milyen is volt veled,
S talán egyszer ők mesélnek rólad olyat amit én,mert te láttad milyen volt ez a gyerek. 

Pálóczi Dávid

Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

vates irodalmi pólók női kollekció  Vates irodalmi pólók férfi kollekció

Hozzászólok