Patkós Laura - fogócska
fogócska
buta gyermekként fogócskázva szállunk
felhőtlen az ég csupán egy puha párna
magát értünk feláldozva repít
az égboltra hányt szivárvány végén
talán már nem a magány vár
lelkünkben épített palotánk mennyezete repedezéseiből
ömlik ránk a világ
minden egyes pont egy újabb polaroid
fekete folyókon úszva átfestjük a földet
s még ha nem is karjaidban zuhanok álomba
árnyékod velem lassúzva őriz
míg rám újra gyönyörű álmot nem lehelsz
Patkós Laura
felhőtlen az ég csupán egy puha párna
magát értünk feláldozva repít
az égboltra hányt szivárvány végén
talán már nem a magány vár
lelkünkben épített palotánk mennyezete repedezéseiből
ömlik ránk a világ
minden egyes pont egy újabb polaroid
fekete folyókon úszva átfestjük a földet
s még ha nem is karjaidban zuhanok álomba
árnyékod velem lassúzva őriz
míg rám újra gyönyörű álmot nem lehelsz
Patkós Laura
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: