Pék Bálint Márk - P. J. Felett
P. J. Felett
Belekezdenél-e újra,
ha gondolhatnál a múltra,
hogy érezd ismét meredt lángját
a perzselő homályról lábát
lógató zenének?
mikor szélsefújta fatőben
szavad meghallgatott, hogy jöttem,
panaszkodom, mint vézna ágak,
remegek egy télvetkőzte fában
s mégis rádgondolok?
Égő pusztaság fölé kent
rohadásig feszült kötél leng,
rajta állunk, egyensúlyunkhoz
igazodik a világ, újra vonzz
a hűség, hogy szálljunk,
végül elpattan egy tömött
húr az írás s a valóság között,
megszakad a megszokás szele,
s nem tudom, hogy voltál-e velem