Pető Dávid - Emlékek

Emlékek 

Hallam ugrálva foszlányról 
foszlányra. Boldogságot 
keresve, tévelygek ide-oda.
Képek közt cikázok,
régmúlt köszön vissza.
Lágy hegedű enged be,
nyári éjszaka forró leple.
Szabad madárként száll
fejemben a gondolat.
Elépzelt valóság csupán
mézédes szerelem, s szabadság.
Elborult viharként hesseget
a csalódás, mardosó fájdalom.
Lehetetlensége a tragikum.
Miért-e szenvedés? Gyerekként
rogyok össze, támpontot keresve.
Gyengéd kéz kér fel a táncra,
sebes szellőként vág csontjaimba.
Séta a napfényben, 
fürdőzés a tengerben.
Már kezdődhet is a csata,
hol ellenséged önmagad vagy.
Küzdesz, ámbár hiába
gyözelmed nemsoká tart.
Ráeszmélek a végére, 
hűs mély levegőt veszek.
Testem lassan átjárja a hideg.
Fátyolozó könnyeim közt
apró mosoly jelzi,
halkan megbékélek,
s elfogadom vesztem.
Döntéseimnek ezennel vége.

Pető Dávid


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

vates irodalmi pólók női kollekció  Vates irodalmi pólók férfi kollekció

Megjegyzés hozzáadása

Minden megjegyzés szűrésre kerül, mielőtt megjelenne

Shop now

You can use this element to add a quote, content...