Pető Dávid - Emlékek
Emlékek
Hallam ugrálva foszlányról
foszlányra. Boldogságot
keresve, tévelygek ide-oda.
Képek közt cikázok,
régmúlt köszön vissza.
Lágy hegedű enged be,
nyári éjszaka forró leple.
Szabad madárként száll
fejemben a gondolat.
Elépzelt valóság csupán
mézédes szerelem, s szabadság.
Elborult viharként hesseget
a csalódás, mardosó fájdalom.
Lehetetlensége a tragikum.
Miért-e szenvedés? Gyerekként
rogyok össze, támpontot keresve.
Gyengéd kéz kér fel a táncra,
sebes szellőként vág csontjaimba.
Séta a napfényben,
fürdőzés a tengerben.
Már kezdődhet is a csata,
hol ellenséged önmagad vagy.
Küzdesz, ámbár hiába
gyözelmed nemsoká tart.
Ráeszmélek a végére,
hűs mély levegőt veszek.
Testem lassan átjárja a hideg.
Fátyolozó könnyeim közt
apró mosoly jelzi,
halkan megbékélek,
s elfogadom vesztem.
Döntéseimnek ezennel vége.
Pető Dávid
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:
Pető Dávid
Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat: