Rétty Attila - Sebző őszinteség


Sebző őszinteség

Reménykedtem, hogy jó lehet, talán még az elején,
Hogy boldog, örök szerelemmel megyünk tovább, te meg én.
Sajnos nem tudtam harcolni, haragszom is magamra,
Mert eljátszottam esélyeim, ezért hulltam darabra.
Sajnálom, hogy nem voltam ott, amikor még akartad,
Láthattam a könnyeidet, hiába is takartad.
Értem hullott minden cseppje, sajnálom, hogy ezt tettem,
Vigasztaljon, hogy én végül sokkal többet vesztettem.
Már régóta nem fontos, tudom, amit mondok,
De csak azt akartam, hogy legyél mindig boldog;
Nem számít, hogy kivel, találj a társadra,
Ki értékeli szívedet és mindig figyel vágyadra.
Valakit, ki ragaszkodik és mindennap megment,
Ne olyat, mint én is voltam, ki küzdés nélkül elment.
Tudom, hogy már feladtam, de akármit is teszel,
Kitörölhetetlen maradsz, a szívemben leszel;
Amíg utolsót nem dobban, belőle nem szabadulsz,
Csak utána feledhetlek, s emlékekké alakulsz.
De már nem vagyok túl gyenge, annyira, hogy fájjon,
Engednem kell a szívednek, hogy szabadon szálljon.
Boldog leszel nélkülem is, ez sosem volt kérdés.
Szeretni téged, volt a legcsodásabb érzés.

Rétty Attila


Ha már erre jársz, nézd meg a kollekciónkat:

vates irodalmi pólók női kollekció  Vates irodalmi pólók férfi kollekció

Hozzászólok