Rétty Attila - Valóság

Valóság

Felébreszt a valóság, pedig én még aludnék,
Ha jót mondanék világunkról, sajnos nagyot hazudnék.
Megváltoztunk mindannyian és nem a jó irányba,
Ártalom és rosszindulat fogott közös igába.
Külső érték lett a fontos, gazdagság és hatalom,
Mivel árthatunk egymásnak, mikor van rá alkalom.
Minden szépség virtuális, minden jóság hazugság,
Nem csoda, ha aludni vágysz, álom lett a boldogság.
Kárörvendő minden ember, maga hasznát kereső,
Aki belerúg, ha netán előtte egy eleső.
Nem beszélünk szerettünkkel, mert a mobilt szeretjük,
S elúszik a boldogságunk, amit annyit "kerestünk".
De megtanít majd az idő örülni a jelennek,
Ha, majd akiket szerettünk, mindannyian elmennek.
Visszamennénk változtatni, de akkor már nem lehet,
Hiába áldoznánk mindent, hogy mentsük a helyzetet.
Szomorú, de sajnos igaz; hogy ha meg nem változunk,
Keserűen, magányosan, könnyek között távozunk.
Ha eljön a végső óra, ki törődik bajunkkal?
Sem a vagyont, sem semmi mást nem vihetünk magunkkal.
Úgy éljünk, hogy ne bánjuk meg, ahogy éltük életünk,
Mert az nem egy álom lesz majd, miből reggel ébredünk.