Sárközi Bianka - Te vagy
Te vagy
Nem tudok mást elképzelni magam mellett.
Te vagy az egyetlen aki teljessé tett,
Aki a viharban is magához húz, bár néha,
Te vagy a mennydörgés, de lelkem hajléka.
Te vagy szívem minden dobbanása,
Sötét szemeim fel-fel ragyogása,
Legrosszabb napjaim vigasztalója,
Minden gondom távoltartója.
Te vagy a tavaszi reménysugár,
A tél, mi szürkén magába zár.
Te vagy a bús őszi rózsa tüskéje,
S egy nyári nap legkedvesebb emléke.
Te vagy a tudás, a kitartás
A bátorság és a tenni akarás.
Te vagy az élet s én melletted
Az életben maradás. Álmod kergetned,
Nem kell már többé egyedül.
Te vagy az út, s utadon én emlékeztetőül,
A fény vagyok ha eltévednél,
Véletlenül rossz irányba mennél.
De te vagy a könny, mi olykor kicsordul.
Fájdalom is tudsz lenni, mi csontomig hatol,
Aztán szavak nélkül segítesz fel,
Tekinteted súgja, soha nem engedsz el.
Te vagy a menedék, az otthon,
Hol két karodban én ontom,
A ház csendes békéjét,
A kandalló tüzét, melegét.
Te vagy a könyv rejtett oldala,
Titkok, csodák és rejtélyek Ura.
Te vagy a múlt s a leggyönyörűbb jelen.
Jövőmet is csak melletted keresem.
Te vagy a szerelem tűztánca,
Én párod, a végtelen lánca.
Te vagy az örök lét maga,
S ha úgy döntesz leszek én minden darabja.