Sinkó Ferdinánd - Az elmék Ragnarökje

Ki ürült-e már az Ordorirja ennek a generációnak

Nem hiszünk sem istenben sem

tudományban

Elménk s agyunk csak üresen kongó

vas hordó

Melyet védünk mindentől s

mindenkitől

Kívűlről fényesre polírozzuk, belül pedig kipárnázuk

A helyett hogy mézsörrel telítenénk kiapadt dézsánkat

Mert egyszerűbb meghajolni Kvasir előtt, mint sem torkát elvágni

Vérét felfogni s a megérdemelt korsóból nagyokat szürcsölni

Ehelyett te a saját fejed lékeled meg s

teszed ki mások elé

Viszont lé ami kicsordul sem nektá ,sem vér, inkább a Betegség

Miért elég valakinek a rodhadó feje mások belső lantja helyett

Hány Hercules kell még hány Hydra ellen, és hány fej hogy egy is égjen

Nincs elég fáklya a világon, s ezzen csak egy tisztítótűz segíthet

Nem kell világfákat megmászni, sem fehér lovakat áldozni

Ahhoz, hogy okosat beszélj, s ne csak

lüdérceket és lidérdeket hány ki a teremtő által adott szádon

Nem tudsz sárkány húst a nyelved alá tenni hogy elkerüld a nap tanító sugarait,

de te mégis napernyőt fogsz a kezedben

A fene vigye el mind azokat kik a tudást semmibe veszik s lenézik mindazokat akik a tükrön keresztül a múltat nézik.

S még én érzem magam az élet ajtaján kizárva míg te a küszöbéig se értél el!

Sinkó Ferdinánd