Suhajda Gergő - Már nem... (vers)
Már nem...
Már nem hallom a hangod,
Mely felvidítja napomat.
Már nem érzem illatod,
Mely megédesítette a pillanatokat.
Már nem látom arcodat,
Mely oly gyönyörűen ragyogott a holdfényben.
Már nem látom azokat,
Akik egykor elvesztek egy örvényben,
Melyet úgy hívnak szerelem.
Te elmentél, s csak magamat látom,
A tükörbe nézve mereven,
S hogy vissza jössz-e azóta is várom.
Várok rád minden éjjel az akácfa alatt,
Ami kettőnk helye volt egykor,
A helyen, ahol szívem meghasadt,
Pontosan emlékszem, éjfélkor.
Azt mondtad már nem szeretsz,
És, hogy nem akarsz látni többet,
De remélem soha el nem feledsz,
És emlékezni fogsz, hogy a szívemet összetörted.
Remélem akiért elhagytál,majd boldoggá tesz.
Csak azt tudnám, hogy velem mi lesz.
Mely felvidítja napomat.
Már nem érzem illatod,
Mely megédesítette a pillanatokat.
Már nem látom arcodat,
Mely oly gyönyörűen ragyogott a holdfényben.
Már nem látom azokat,
Akik egykor elvesztek egy örvényben,
Melyet úgy hívnak szerelem.
Te elmentél, s csak magamat látom,
A tükörbe nézve mereven,
S hogy vissza jössz-e azóta is várom.
Várok rád minden éjjel az akácfa alatt,
Ami kettőnk helye volt egykor,
A helyen, ahol szívem meghasadt,
Pontosan emlékszem, éjfélkor.
Azt mondtad már nem szeretsz,
És, hogy nem akarsz látni többet,
De remélem soha el nem feledsz,
És emlékezni fogsz, hogy a szívemet összetörted.
Remélem akiért elhagytál,majd boldoggá tesz.
Csak azt tudnám, hogy velem mi lesz.