Sütő Krisztián - Gondolatok a füstben

Gondolatok a füstben

támolyognak gondolataim.

ahogy részegen kifújt cigarettafüst;

ami keresi arcod támaszát.

mielőtt újra csókra nyilik (a) szánk.

vágyaink csupán levetett ruhák:

az ágy sarkában ülik nászukat.

akaratod, akaratométól

nem választhat más utat.

te aranyos lény, te édes lélegzet

amit naponta kell vegyek.

félek; félek, egyszer szemed szememről leveszed.

ha nem jössz számra megfulladok.

ha nem vagy bennem, elveszítem tudatom.

kezemből kihullik az idő

ha megsimítod száraz tenyerem.

ha elfordulsz tőlem vak leszek.

mindent birtokolsz és mindent elvehetsz,

ott őrized időtlen időkig, ajkadon a nevemet.

tested testemmel -mint ki gyilkolna-

úgy bitorolják együtt vágyukat.

és a hálni vágyó szenvedély

őrizi egyedül elhalkuló álmukat.

kitakarózok. ledobom ölelésed,

fojtogató paplan.

az éjszaka fénye rajzolja a szoba sarkába 

izzó közelséged szép alakban.

kikönyöklök az ablakon.

ágyrecsegés. megszólítasz. 

arcod magam előt látom,

mint egy remegő -a parázsló füstön át-

az égre festett délibábot.

ott létezel felettem mindig, 

és uralkodsz rajtam nyughatatlan.

(halandó) tekinteted így lett égre festett csillagkép:

örök, és halhatatlan.

Sütő Krisztián